Szeretjük-e a pártokat?
Van-e szükségünk pártokra?
Létezik-e alternatíva?
A pártok először laza szövetségekként jelentek a parlamentekben.
Ma már hatékony politikai befolyásoló, és hatalom megszerző eszközök.
Bár a történelem könyvek 1987-hez kötik, de valószínűsíthető, hogy 1985-ben kezdődtek meg az egypárt-rendszer végnapjai.
1990-re nagyon sok új párt alakult és több történelmi párt újra szerveződött. Ezek jó része eltűnt mára a politika színpadáról, köztük a nagy hagyományokkal rendelkező Szociáldemokrata és Kisgazda párt is. Vajon mi lehet az oka?
Muszáj beszélni az ideológiákról, de ezt egy korábbi bejegyzésemben részletesebben tárgyalom.
Néhány szó a ma zajló folyamatokról:
Nagy és szervezett tagsággal rendelkező pártok alakultak. Hatalomhoz jutni nem lehet másként, vagyis a kicsiknek, az egyéni képviselőknek annyi. Jó ez?
Ez részben az erőforrások koncentrációjából következik (ők kapnak pénzt azt érdekcsoportoktól például a multinacionális cégektől) részben a magas 5%-os, parlamenti küszöbnek köszönhető. Az 5% indoka: félelem a "weimarizálódástól". A Weimari Köztársaság parlamentjébe - magas küszöb híján - nagyon sok "színű" képviselő jutott be. A koalíciót akár 10 párt is alkothatta. Ezt nem lehetett egyben tartani, aminek a következménye az állandó politikai válság lett, mely elvezetett egy markáns, rendpárti politikai erő hatalomra kerüléséhez, melynek neve: Nemzeti Szocialista Párt volt. A teljhatalmú vezetőjét Adolf Hitlernek hívták...
Visszatérve hazánkba:
Ma már hatékony politikai befolyásoló, és hatalom megszerző eszközök.
Tömegpárt Néppárt Médiapárt
A magyar helyzet - mint oly sok másban - ebben is tragikus. az 1945-ös választásokon, bár szovjet megszállás alatt voltunk, a Független Kisgazda Párt ( a teljes neve hosszabb) több mint 50%-ot szerzett. Szovjet nyomásra bevették a kommunistákat is a koalícióba, akik roppant aktívan nekiláttak a párt tönkretételének. Az 1947-es kékcédulás választások után, szisztematikusan felszámolták a többpárt-rendszert.Bár a történelem könyvek 1987-hez kötik, de valószínűsíthető, hogy 1985-ben kezdődtek meg az egypárt-rendszer végnapjai.
1990-re nagyon sok új párt alakult és több történelmi párt újra szerveződött. Ezek jó része eltűnt mára a politika színpadáról, köztük a nagy hagyományokkal rendelkező Szociáldemokrata és Kisgazda párt is. Vajon mi lehet az oka?
Muszáj beszélni az ideológiákról, de ezt egy korábbi bejegyzésemben részletesebben tárgyalom.
Néhány szó a ma zajló folyamatokról:
Nagy és szervezett tagsággal rendelkező pártok alakultak. Hatalomhoz jutni nem lehet másként, vagyis a kicsiknek, az egyéni képviselőknek annyi. Jó ez?
Ez részben az erőforrások koncentrációjából következik (ők kapnak pénzt azt érdekcsoportoktól például a multinacionális cégektől) részben a magas 5%-os, parlamenti küszöbnek köszönhető. Az 5% indoka: félelem a "weimarizálódástól". A Weimari Köztársaság parlamentjébe - magas küszöb híján - nagyon sok "színű" képviselő jutott be. A koalíciót akár 10 párt is alkothatta. Ezt nem lehetett egyben tartani, aminek a következménye az állandó politikai válság lett, mely elvezetett egy markáns, rendpárti politikai erő hatalomra kerüléséhez, melynek neve: Nemzeti Szocialista Párt volt. A teljhatalmú vezetőjét Adolf Hitlernek hívták...
Visszatérve hazánkba:
- Kétpólusú politikai berendezkedés
- Néppártosodás (mindenkit képviselnek)
- Alig van alternatíva
- Nincs vidéki párt
- Civil társadalom gyenge (Lesznek tüntetések. Majd megunják és hazamennek. gyf)
- Gondoljunk vissza a törésvonalakra
